Októberben hirtelen sok új ismerősünk lett. Meghívtak ugyanis egy partira az új-zélandi barátaink, ahol rengeteg itt dolgozó külföldi volt. Főleg új-zélandiak, ausztrálok, amerikaiak. Mindegyikük angol nyelvet tanít itt. Azóta már többet meghívtunk paprikás csirkére, mindenkinek nagyon ízlett.
Minket viszont egyik japán ismerősünk hívott meg ebédre. A férj kardiológus a helyi kórházban, a feleség, Kazue, otthon van a 2 éves kislánnyal. Sushit ettünk, nagyon finom volt. Megnéztük az esküvőjüket videón.
Azzal kezdődött, hogy bevonultak mindketten kimonóban a házasságkötő terembe, Kazue műhajjal, fejdísszel. Kétoldalt ült a két szűk családi kör különválasztva. Minden férfin öltöny, minden nő fekete kimonóban. Mosolyogni nem szabad. A végén mindenki bemutatkozott meghajolva. Azután Kazue levette a fehér kimonót és felvett egy feketét. Bevonultak egy nagy terembe, ahol a tágabb rokonság és barátok asztaloknál ültek.
Mindkét fiatal részéről családtagok, egyetemi tanár, ismerős méltatta eddigi életüket. Előre leadott képeken egy nagy kivetítő segítségével végigkísérhető volt életük születésüktől fogva. Kazue közben újból ruhát cserélt, hosszú fekete estélyit öltött. A legvégén fehér hagyományosan európai menyasszonyi ruhába öltözött, volt közös tortavágás is. Egy kb. 1.5 m magas fehér emeletes torta volt, de csak az alsó része volt igazi, majd kicserélték igazira, hogy mind a 200 vendégnek jusson torta. A végén kéz a kézben minden asztalnál gyertyát gyújtottak, s a vacsora végeztével felállt az egyik szülő és hangosan bemondta: köszönjük, hogy eljöttek. Viszontlátásra.
A vendégek távoztak, s az ifjú pár és annak szülei előtt meghajolva haladtak el. Kazue sem enni, sem inni nem mert, mert nem tudott volna elmenni WC-re a nagy ruhákban.
Ez a kb. 2.5 óra 4 millió yenbe került. Az összeg csillagászati, de nem csodálkozom, hiszen a szálloda minden szolgáltatása 100 ezer yen volt (video, virág, fotók bemutatása, zene, öltöztetés). Ráadásul kb. 1 évvel az esemény előtt le kell foglalni a szállodát, olyan nagy az igény. Állítólag van egy spéci japán naptár a szerencsétlen napok megjelölésével. Ezeken a napokon 30% kedvezmény jár. A 4 millió yenből 1 millió jött össze nászajándék pénzekből. Itt szinte csak pénzt adnak. Szóval érdekes volt látni egy ilyet.
Később véletlenül láttam élőben is egy hagyományos japán esküvői szertartást egy shinto szentélyben. A menyasszony és összes rokona kimonóban, a férj és összes rokona viszont skót viseletben (szoknyában) feszített. Nagyon érdekes látvány volt.
Novemberben végre eljutottunk Kyotóba. Nagyon vártuk az utazást, itt ugyanis vannak látnivalók, nem úgy, mint mifelénk.
Shinkanzennel mentünk, Danika nagyon élvezte a vonatozást, a shinkanzen pedig tényleg szuper gyors. 500 km-t kevesebb mint 3 óra alatt tesz meg. Az egyetem vendégházában laktunk, ami 10 percre van az egyetemtől. Fűtés szerencsére volt. Nem panaszkodhattunk az időjárásra, végig kellemesnek éreztük. Igaz estére jól lehűlt, eső nem esett. Kedden megtartottam az előadást, utána bowlingozni vittek minket, amit nagyon élveztünk. Danikával nem volt könnyű, időnként a gombok megnyomásával elállította a gépet, felváltva rohangáltunk vele ki-be. Összesen 18-an játszottunk, én megelőztem 2 japánt is. Utána elvittek minket vacsorázni, hamisítatlan sukiyakit ettünk.
Kyotó fekvése csodálatos. Hegyek veszik körül, a hegyek oldalában templomok. Talán a legszebb időszakban sikerült mennünk. A növényzet sok-sok őszi színben pompázott. Turista mindenfelé rengeteg volt, sok külföldi is. A belépőkre, képeslapokra tetemes összeget költöttünk. Kyotóban megnéztük az Arany Pavilont, az Ezüst Templomot, a Nijo kastélyt, a Kiyozmizu-derát, az ezernél is több Buddha szobrot felvonultató Sanjusangendót, az Hongwanjit, számos egyéb szentélyt.
Csütörtökön Narába mentünk egész napra. A városban, főleg a parkokban 1200 őzike sétálgat. Barátságosak, enni kérnek, Danikát is megszagolgatták. Itt is van egy híres Daibutsu (Nagy Buddha) szobor, ami a világ legnagyobb fa építményében áll, ill. ül. Megnéztünk még néhány híres szentélyt és fáradtan hazajöttünk.
November 21-én Bea és Dani már hazautazott Pestre. Azóta egyedül vagyok, sokat dolgozom.
November végén koncertet adott Tokyóban a Magyar Állami Hangversenyzenekar és Kórus. A kórusban több ismerősöm van, ezért különösen örültem, hogy találkozhattam velük. Az egyik barátommal egy napot együtt mászkáltunk, este pedig meghallgattam a koncertet. Nagy siker volt, Kobayashi Ken-Icsiro vezényelt. Beénekléskor én is énekeltem.
December elején ismét éneklésben volt részem. Pénteken este elmentem az új-zélandiakkal karácsonyi énekeket énekelni a Takahagi állomás elé. Egész tűrhetően énekelgettünk kb. 10-en 4 szólamban. Vegyesen külföldiek és japánok. Utóbb derült ki, hogy ezt tulajdonképpen az egyik református templom lelkésze szervezte. Egyébként az égvilágon senki nem állt meg hallgatni minket, csak furcsán néztek ránk.
Minden év decemberében az ösztöndíjamat adó szervezet tart egy
évzáró partit Tokyóban. Ugyanott volt, mint tavaly, ugyanolyan tömeg,
legalább 1000 ember. Viszont a kaja kevesebb volt, el is fogyott
hamar minden. Rögtön összetalálkoztunk Fejes Jánossal, akit már
tavalyról ismertem. November közepe óta másik magyar matematikus is
van Japánban, Hokkaidó közepén (
-ban), Soukup Lajos.
Viszont nagy meglepetésemre, még másik 4 magyarral is találkoztunk.
Egyik fizikus, aki Tokyóban van tavaly október óta. Jól ismeri az én
volt fizikus osztálytársaimat. A másik orvos, szintén Tokyóból,
akinek itt van a felesége is, aki közgazdászként végzett a nyáron. A
fiú január, a lány július óta él itt. A negyedik pedig egy vegyész
Sendaiból, aki senior ösztöndíjjal van itt március végéig. Rajtuk
kívül még ott volt a követség új kultúrális attaséja is, egy nő.
Jót beszélgettünk, sőt a parti után még elmentünk egy sörözőbe is. 11 körül értem a lakásba, ahol is már ott aludt Pach Jani, aki szintén magyar matematikus, de csak 1 hétre jött. Vele is még jó sokáig dumáltunk alvás előtt.
Másnap már délben visszajöttem Hitachiba, mert este Phillipéknél volt Karácsonyi parti. Volt legalább 20 vendég, 1/3-a már ismerős külföldiek, a többi ismeretlen japán. Egy részük azért beszélt angolul. Az egyik ,,japán'' nő túl jól beszélt angolul, kiderült, hogy hongkongi, japán férjjel.
Vittem egy kis kőrözöttet, mindenki oda volt tőle. Kellett vinni ajándékot is kb. 500 yen értékben. Volt még egy magyar szakácskönyvünk angol nyelven, azt vittem el. Az ajándékok kiosztása úgy zajlott, hogy bingóztunk. Akinek először lett bingója az választott egy ajándékot, kibontotta, és mindenki megnézte. A második bingós ugyanígy, de ő, ha akarta, cserélhetett ajándékot az elsővel, stb. Az utolsó az összes ajándék közül választhatott. Az ajándékok kivétel nélkül használhatatlan marhaságok voltak, pl. sótartó, kis dísz, kispárna, gyertyatartó. Én viszonylag az elején választhattam. Az eredmény egy gyertyatartó. Ezt később sem akarta senki elcserélni. Mivel az egyik marhaságot a másik marhaságra senki nem akarta elcserélni, sokáig nem történt semmi. Aztán a közepe felé valaki kivette a magyar szakácskönyvet. Ettől kezdve, mindenki azt akarta, volt vagy 5 embernél. Végül a honkongi nőé lett. Úgyhogy majd jó pár szakácskönyvet kell majd hoznunk, ha karácsony után visszajövünk.
December 16-tól január 7-ig én is otthon leszek.
A beszélt nyelv végül is nem olyan tragikusan bonyolult, de az írás annál inkább. A legnagyobb nehézség talán az, hogy a szavak teljesen mások. A nyelvtan nem annyira bonyolult, mint mondjuk a magyar, viszont sokkal több dolgot ki lehet fejezni egy raggal, mint más nyelvekben. Pl. tiszteletet, sajnálkozást, felsorolást. De nincs pl. jövő idő. A ragozás egyszerű, csak sokkal többféle van. Kétféle múlt idő van mondjuk, az egyik a feljebbvalókkal, a másik a lejjebbvalókkal való használatra. Az alapvető igék rövidek és a hasonulások miatt néha felismerhetetlenné változnak. Sok hasonló hangzású, teljesen eltérő jelentésű szó van: itta, íta, ita. Vannak hosszú és rövid magánhangzók is, mint a magyarban. A kiejtés nagyon hasonlít a magyarhoz, evvel nincs különösebb problémám.
Az íráshoz 3 féle karaktert használnak. A legtöbb a kanjiból (kandzsi, kínai karakter) van, néhány ezer. De hivatalos irományokban, újságokban csak a törvény szerint meghatározott 1945 darab használható. Iskolában is csak ennyit tanulnak. Ezek mindegyike vonalkákból álló kis ábra. Egy kanjinak van pár jelentése és pár olvasata. Ezeket mind tudni kellene. Van a hiragana, ami egy szótagot jelöl. Az a,i,u,e,o, ka, ki, ku, ke, ko, sa,si, su, ..., n, szótagok mindegyikére van egy betű, azaz egy hiragana.
Ezzel írják a ragokat és az olyan dolgokat, amihez nincs kanji. Minden ilyen szótaghoz van egy másik szótagot jelölő karakter is, a katakana, amivel főleg a külföldi eredetű szavakat írják le, valamint azokat a szvakat, amihez van ugyan kanji, de nincs az 1945 kanji között (pl. különböző bogarak, fafajták nevei). Az azonos szótaghoz tartozó hiragana és katakana általában nem hasonlít egymáshoz.
Egy japán szó 1-3 kanjiból áll. Ha tudom a szót kimondani, és a jelentését is, attól még nem tudom leírni. Ha látom a 3 kanjit és tudom is, hogy mit jelentenek külön külön, akkor sem biztos, hogy tudom mint jelent a szó, mert esetleg egész távoli dolog is lehet. Kiolvasni meg pláne nem tudom, mert egy-egy kanjit többféleképpen is lehet olvasni.
A szavak aztán kiegészülnek ragokkal, amit hiraganával írnak. Ezt legalább el lehet olvasni. Bár kicsit bonyolítja a dolgot, hogy szóközt nem használnak. De ez már igazán részletkérdés.
A legkönnyebb dolga az embernek a katakanával van. Erről biztosan tudja az ember, hogy ez egy angol szó. És megpróbálja visszafejteni. Vannak azonban problémák. Mivel minden katakana magánhangzóra végződik, nem lehet rendesen leírni egy olyan szót, amiben két mássalhangzó van egymás mellett. Ilyenkor egy magánhangzó beszúródik. Aztán meg nincs l és v, helyette r és b van. Ha meg túl hosszú, akkor egy részét kihagyják, meg még egy-két trükk. Szóval néha egész lehetetlen felismerni az eredeti szót. Pár példa, magyar fonetikus átírással.
Birukurintonu -- Bill Clinton
Roszandzsereszu -- Los Angeles
miruku -- milk
táburu -- table
hítá -- heater
paszokon -- personal computer
banyira -- vanilla
Amúgy rendkívül sok angol szót használnak, legtöbbször indokolatlanul. Pl. a baseball összes kifejezését angolul mondják, sőt a TV közvetítésben még az eredményt is (az angolul nem beszélő riporterek is). Ugyanakkor a baseballt yakyúnak mondják.
Április óta járok nyelviskolába. Egy nagyon kedves, segítőkész
tanárnő heti kétszer másfél órát csak velem foglalkozik. Napi 1 órányi
házi feladat is van. Nehezen haladok, de azért már jutottam valamire.
Ha esetleg valakit jobban érdekel a nyelv, van egy jó oktató oldal az
interneten:
http://www.csse.monash.edu.au/~jwb/wwwjdic.html
és egy jó szótár:
http://rut.org/cgi-bin/j-e/sjis/S=48/fg=r/nocolor/dict