Március elején elmentem egy koncertre, amin Hitachi város operakórusa énekelt kórusrészleteket operákból. Annyira megtetszett, hogy rögtön be is léptem a kórusba mindenki nagy örömére. A kórus kb. 50 fős, minden korosztály képviselteti magát. Főleg operakórusokat énekelnek, de van egy két egyéb kórusmű is műsoron. Minden évben előadnak egy teljes operát, idén januárban a Figaro házasságát adták elő, de arról sajnos lemaradtam. Jövő januárban pedig egy frissen készült japán operát fognak előadni, de akkor sajnos már nem leszek itt.
Belépés után kiderült, hogy 2 hét múlva nagy koncert lesz, amin már jó lenne, ha énekelnék, mert kevés a tenor. Sajnos ehhez meg kellett tanulnom 7 darabot kívülről, amiből 3-mat japán szöveggel énekeltünk. És volt még egy 30 perces, nagyon érdekes kortárs japán kórusmű is, szerencsére kottából. Nagyjából sikerült is mindent megtanulni, a koncert nagy sikerrel le is zajlott. Még virágot is kaptam az öltözőbe.
A kórus egyik tagja meghívott minket Tea Ceremóniára. Rajtunk kívül 9 vendég volt. Bementünk a Tea Ceremónia szobába, ami egy nagyobb, majdnem üres szoba, tatamival borítva. Csak a teafőző eszközök, egy váza és egy kép volt a szobában. Kaptunk egy részletes leírást, hogy a különböző edények és egyéb dolgok honnan származnak és milyen stílusban készültek. Ez persze nem mondott nekünk sokat. Ezután kimonós lányok precízen begyakorolt mozdulatokkal elkészítették a habos zöld teát. Közben mi babos süteményt ettünk. Utána mindenki kapott teát, mindenki előírásszerűen átvette, megitta a teát. Persze mi próbáltuk figyelni mit kell csinálni, de nem mindent sikerült jól csinálni. Az egészben a legkellemetlenebb az volt, hogy végig a sarkunkon ülve kellett térdelni. Ettől teljesen elzsibbadt a lábam, alig tudtam felállni a végén, hiszen 30 percig kellett így ülni. Érdekes, érdekes, de nem világos, hogy mire jó ezt 10-20 évig tanulni.
Március elején ismét virágzott a szilvafa a mitói Kairakuenben, és ismét elmentünk megnézni. Most nem hétvégén, mint a múlt évben, mert akkor lépni sem lehetett a tömegben, pedig jó nagy terület. Ez a kert Japánszerte híres, Tokugawa sógun ide vonult vissza a múlt században, mikor lemondatták. Ő ültettette el a több mint ezer szilvafát. Megnéztük a házát is, ami jellegzetes japán ház. Fából készült rizsszalma tetővel, van benne pár szoba, de a szobák üresek. A fő látványosság a tolóajtókra festett sok szép kép. A szilvafák tényleg gyönyörűek, amikor virágoznak. Igaz , az év többi részében semmi érdekes nincs benne.
Már régóta terveztük, hogy elmegyünk Kasamába, ami fazekasságáról, cserépedényeiről híres. Kb. 2 óra autózás után meg is érkeztünk, megnéztük a menetrendszerinti szentélyt és a cserépedény boltokat. A legérdekesebb része a programnak az volt, hogy ki is lehetett próbálni a készítésüket. Vettünk egy darab agyagot és néhány sikertelen kísérlet után készítettünk egy-egy edényt. Ezt később kiégették, sőt bekenték mázzal is. Kb. 2 hét múlva házhoz szállították. Nagyon meg voltunk elégedve az alkotásunkkal.
Március közepén volt az első magyar-japán kombinatorikai konferencia Kyotóban. Ezen természetesen én is részt vettem. Elég sok magyar is jött és mivel mindenkit ismertem, nagyon jó volt az egész. A konferencia is. Sokat dumáltunk, persze sok mindent tudtam nekik mesélni Japánról, a szokásokról. A japánokkal megpróbáltam gyakorolni a japánt, több kevesebb sikerrel. Sikerült megnéznem egy pár dolgot Kyotóban, ami az előző látogatás idején kimaradt.
A tavalyi tapasztalatok ellenére az idén nem sikerült olyan jól a húsvéti bejgli, mint tavaly, de azért hamar megettük. A nagyszülők jóvoltából rengeteg csokinyúl társaságában ünnepeltük a Húsvétot, Dani legnagyobb örömére. Nem is voltunk egyedül, mert meghívtunk egy új-zélandi-japán házaspárt a 1,5 éves kisfiukkal, így sokkal kellemesebb volt.
Április eleje óta mindig nagyon figyeltük az időjárásjelentést, mert abban bemondták, hogy mikor fognak virágozni a cseresznyefák. Mivel japán elég nagy, a virágzás majd 1 hónap alatt zajlik le. Délen kezdődik és fokozatosan halad észak felé, egészen Hokkaidóig. Egy városban persze nem tart tovább 1 hétnél, úgyhogy elég nehéz dolguk van a meteorológusoknak és a fesztivál szervezőknek. Bár tavaly is napra pontosan akkor volt végül a csúcspont, mint az idén. Tavaly viszont a nagy ünneplés másnapján verte le a virágokat az eső, idén az ünneplés napján. Azaz, a 2 napos ünnepből az első napon még volt legalább valami, de a vasárnapi program legnagyobb sajnálatunkra teljesen elmaradt. De a cseresznyevirágok tényleg nagyon szépek. Tavasszal utazott haza innen egy magyar házaspár, ők írták, hogy otthon is szépek, csak senki nem figyel rájuk. A tanszéki ,,sakura party'' (cseresznyevirágzás party) még pénteken lezajlott, jó időben. Kimentünk egy hegyre, 2 cseresznyefa közelében leültünk a bokrok közé a földre (nagyon fújt a szél) és megettük a kaját, megittuk a sört, majd hazamentünk. Danika rögtön megkaparintotta a kaviáros sushikat és bevágta az egészet.
Nem sokkal ezután Daninak középfülgyulladása lett, ami igen nehezen akart elmúlni. Ez persze nagyon megnehezítette a életünket, mert az orvoshoz menés igen bonyolult nekünk a gyatra japán nyelvtudás miatt. Azért többször is el kellett menni és néha még értettem is valamit. Sőt észrevettem, hogy most kérdeznek valamit és válaszolni kellene. Amikor először elmentünk az orvoshoz, épp vasárnap volt. 2 perc vizsgálat után adott egy kis fájdalomcsillapítót, mondta, hogy a gyereknek a füle fáj, ezért holnap jöjjünk vissza a fülészetre. 20 000 yen (1 yen=2 forint). Még szerencse, hogy a biztosító mindent fizet.
Április 13. óta Dani óvoda-előkészítő tanfolyamra jár Beával együtt. 2 hetente másfél óra, együtt játszanak, énekelnek a többi gyerekkel és mamával. Sok ismerős gyerek van a csoportban, úgyhogy nagyon élvezik mindketten.
Április végén meglátogattak minket a szüleim. Elvittük őket a környék nevezetes helyeire, voltak Tokyóban is. Dani nagyon élvezte, hogy nem csak velünk lehet magyarul beszélni. Anyukám még itt volt, amikor Dani születésnapi partiját tartottuk. A kerületi ,,community center''-ben ingyen lehet bérelni egy hatalmas szobát óriási konyhával, teljes felszereléssel. 42 vendég volt, nagyon jól sikerült a buli. Volt sok kaja, pia, görög tánc, vetélkedő és persze rengeteg ajándék Daninak. Itt nem szoktak ilyen nagy felhajtást csapni egyébként a születésnap miatt, semmi torta vagy ilyesmi. Elég az ajándék. De úgy láttuk, sok japán kedvet kapott a dologhoz. Ha Japánban szervez partit az ember, akkor az a legjobb az egészben, hogy a vendégek a végén kivétel nélkül segítenek a takarításban, mosogatásban. Így 10 perc alatt kész is volt az egész. Ezt azért hiányolni fogjuk otthon.
Minden nagyon meg van szervezve. De nagyon nagyon. Talán ez a titka a japán csodának. Vagy inkább az a csoda, hogy ennek ellenére ráérnek dolgozni is? Ugyanis legtöbbször inkább agyon van szervezve minden. A kórusban természetesen van titkár, meg helyettes titkár, szólamvezető, szólamvezető-helyettes. Ez még rendben is volna. De van nyomtatásban kiadott riadólánc is (még soha nem használtuk). Az év elején értekezleten vitattuk meg a költségvetést. Mindenki lelkesen jegyzetelt, kérdéseket tettek fel. A koncert előtt nyomtatásban mindenki megkapta a feladatát (székpakolás, zongora tologatás, meghívók osztogatása, vendégek fogadása, stb). Kis csoportokba voltunk osztva ezen feladatok elvégzésének kivitelezése végett. A próba végén a csoportok vezetői 10 perces értekezletet tartottak a csoport tagjainak eligazítása céljából és a kérdések megválaszolásának véghezvitelére. Minden nagyszerűen sikerült, beleértve a koncertet is. A koncert után mindenki rövid beszédben értékelte teljesítményét és mindenkinek mindent megköszönt.
Az óvoda-előkészítő foglalkozáson a 30 anyukából kellett választani (ho`sszas kínlódás után) egy 5 fős vezetőséget. Az utolsó vállalkozó pl. csak azért jelentkezett, mert már mennie kellett és más megoldás nem volt. Majd 5 fős csoportokat kellett alakítani, és mindegyiknek egy-egy vezetőt választani. Amikor egyik alkalommal a helyi kórházba vittük Danit vizsgálatra, már nyitás előtt fél órával odaértünk. A regisztrációs pult még nem volt nyitva, de már 2 ember igazgatta a sorban állókat. Kicsit előrébb, jobbra tessék parancsolni! A nyitás időpontjában másodpercre pontosan egyszerre felemelkedett 3 redőny a pultok előtt. A dolgozók a pult mögött szépen felsorakozva vezényszóra hangosan köszöntek, majd futólépésben a számítógépükhöz siettek és már kezdődött is a munka. Az orvosnál ezúttal alig 1,5 órát kellett várni, mert már volt időpontunk.
Nagyon meg van szervezve az útépítés is. Bármilyen útjavítás esetén szükség van forgalomirányítóra. Ez néha tényleg nagyon jó, ha például csak egy irányban lehet elférni egyszerre az úton. Ha azonban csak az útpadkát javítják 10 méteren, akkor elég feleslegesnek látszik annak a 3 embernek a munkája, aki hevesen integet egész nap, amíg 1 ember javítja a padkát. Ha a 3 méter széles járdán ásnak egy 1 méter átmérőjű, 50 cm mély gödröt, akkor először körbebástyázzák bólyákkal. A teljes biztonság érdekében azonban ott áll egy ember egyenruhában, sisakban, világító bottal és irányítja az arra elhaladó óránkénti 4-5 gyalogost. Nehogy valami baj legyen!