1. levél (1998. január)

Először is Üdvözletemet küldöm innen Japánból az Új Év alkalmából.

Tavaly november 24-én érkeztünk meg a feleségemmel Beával és kisfiammal Danival (aki most már 20 hónapos lesz).

A Japan Society for the Promotion of Science (JSPS) ösztöndíjával 2 évet fogunk itt tölteni. Ez tulajdonképpen egy posztdoktorális ösztöndíj, csak kutatással kell foglalkozni.

A város neve, ahol vagyunk, Hitachi. Nem véletlenül, hiszen itt működik a Hitachi gyár nagy része. Mindenfélét gyártanak, a rádiótól kezdve a hajócsavaron át a fürdőszoba ajtóig. A város távolsága Tokyótól 141 km északi irányban, a tengerparton. 200 000 lakosa van, de nagyon elnyújtott területen, mert a tengerparttól már 1-2 km-re hegyek húzódnak, így csak egy vékony sáv lakott. Sajnos nem túlságosan érdekes hely. Van egy elég szép nagy művelődési központ, 2 nagyobb áruház, egy vidámpark és egy állatkert. Meg persze az Ibaraki Egyetem Mérnöki Kara , ahol dolgozom. Tokyóba persze el lehet menni, másfél óra vonattal, de 4500 yen (1 yen = 2 forint) egy irányban.

Az első 3 héten az egyetem vendégházában laktunk. Ez egy legalább 100 éves hagyományos japán ház. De van benne 2 modernebb szoba és rendes konyha mindennel felszerelve, valamint fürdőszoba. A ház másik felében 3 nagy tatamis szobára bukkantunk, földszintes asztalokkal. Egyedül birtokolhattuk az egész házat. Végül is nem volt olyan rossz, csak a csótányok, és a fürdőszobai kb. 5 fok, ami főleg Dani fürdetése miatt volt kellemetlen.

December 15-én aztán beköltöztünk bérelt lakásunkba, ami kb. $60 m^2$-es, 3 hálószoba és egy nagyobb nappali konyhával egyben, egy viszonylag új házban, a földszinten. Japán viszonyok között ez elég nagynak számít. Nagyon közel van a városközponthoz, viszont az egyetem biciklivel is 20 perc. A havi bére 110 000 yen, de szerencsére a JSPS ezt fizeti az ösztöndíjon felül. Persze semmilyen berendezés nem volt benne, az első napokban tehát nagy bevásárlást kellett tartani.

Ágyat nemigen használnak itt, helyette egy jobban kitömött paplanra fekszünk (futon), ami a tatamis szobában van. A tatami azt hiszem rizs szalmából font 5 cm vastag matrac (ezzel van fedve az egyik szoba). Puhább mint a parketta, de nem sokkal, viszont egyáltalán nem hideg. (Lehet egyébként jópénzért magyar pehelypaplant is kapni.) Fűtés sincs beépítve a lakásokba, így kellett vennünk olajkályhát. Ez szerencsére sokkal modernebb mint az otthoniak, csak sajnos 3 óránként magától kikapcsol, így éjszaka nem tudunk fűteni. Meg persze hetente egyszer el kell gyalogolnom olajért. Az időjárás kicsit enyhébb, mint Magyarországon, azt mondják hó nem lesz, de volt már $-2^{\circ}$C. Viszont Karácsonykor kb. $15^{\circ}$C volt. Vettünk még egy remek automata mosógépet is. Itt csak hideg vízzel mos minden mosógép, viszont magától megméri mennyi ruha van benne, és aszerint adagolja a vizet.

Szerencsére találtunk egy használtcikk-boltot is (bár az itteniek azt mondták, hogy nincs olyan). Itt nagyon olcsón vettünk CD-s rádiós-magnót (2000 yen), asztalt székkel, grillezős mikrosütőt (3000 yen) és rizsfőzőt (1000 yen: csak belerakja az ember a rizst, meg a vizet és pont jóra főzi). Kaptunk az egyetemen dolgozóktól kiságyat székeket, tányérokat, kanapét.

TV-t is vettünk. Sztereó, de ez főleg azért jó, mert azt a pár angol nyelvű filmet, ami van, úgy adják, hogy az egyik fele a japán szinkron, a másik az angol eredeti. Persze még rengeteg apróságot kellett beszerezni, de a folytonos leárazásokon (ami Újévkor tetőzött) elég olcsón be tudtunk szerezni mindent.

Van ezenkívül két beépített szenzációja a lakásunknak. Az egyik a fűthető WC ülőke, a másik a videós kaputelefon, ami különben nem túl hasznos, mert kapu az nincs, és különben is a földszinten lakunk. De a szobában megláthatjuk, ki áll a bejárati ajtónk előtt. (Azért van az ajtón is kukucskáló.)

A japán kajával meg vagyunk elégedve. Rengeteg a tengeri herkentyű, van sok tészta, persze rizs. Magyar ételeket is tudunk főzni, csak pl. 2 dl tejföl 370 yen. De pl. a csirke nem olyan drága. Nagy meglepetésünkre Dani is lelkesen eszi a nyers halat, meg kagylókat. Egyébként úgy néz ki, nem zavarja a japán nyelv, továbbra is magyarul próbál beszélni, már egész mondatokat mond, de minden szónak csak az első szótagját mondja. Így persze elég nehéz rájönni mit is akar mondani. Például:

A o me. $\to$ Anya olvass mesét.
A ké kú pü $\to$ Anya, kérek krumplipürét.

A Karácsonyt nem nagyon ünneplik itt, bár a vásárlási láz azért itt is megvan. Vettünk műanyag fenyőfát dísszel, égővel (igazi nincsen), és mi ünnepeltünk, bár december 25. és 26. munkanap. Az Újév köszöntése is főleg a nagy vásárlásban nyilvánult meg. Minden áruházban lezárt zacskókban zsákbamacskát lehetett venni (ruha, játék, ékszer, mindenféle). A biztonság kedvéért, azért mindenki kibontotta előre a csomagokat.

A japán nyelvvel egyenlőre nem jutottunk sokra. Egy két köszönést, meg a számokat tudjuk. Ez elég sok problémát okoz, mert a japánok nem beszélnek angolul. (Bár átlag 6 évig tanulnak az iskolában.) Az egyetemen is csak 2 professzor és egy PhD diák beszél. A többi egy kukkot sem. (Még az is problémát okoz nekik, hogy ,,my name is ...'').

Az egyetemi szobám jó nagy, szép nagy számítógépterminállal. Minden graduate studentnak saját Sun workstation jár a tanszéken. De nagyon rosszul vannak beállítva a gépek. (Na ja, a rendszergazda sem tud angolul, de minden software japánul is van, meg minden manual is.) Szerencsére a gépeken azért nem csak japánul lehet olvasni mondjuk a hibaüzeneteket.

A vendéglátó professzoron kívül egy diák van még, aki gráfelmélettel foglalkozik. Így legálabb lesz időm dolgozni. (Eddig persze a berendezkedés miatt még nem volt.)

A JSPS szervezett decemberben egy összejövetelt az újonnan érkezett ösztöndíjasoknak Tokyóban. A sok unalmas előadás mellett így körül tudtam nézni ott is egy kicsit. Hatalmas város rengeteg emberrel és üzlettel. Az összejövetel végen volt egy nagy parti, ahol véletlenül összefutottam egy magyarral, aki ugyanazon az egyetemen van mint én, csak a mezőgazdasági karon, 60 km-re Hitachitól. Ő a feleségével már 1/2 éve itt él.

Egy-két érdekes ellentmondás azért van itt. Pl. külön kell gyűjteni az háztartási hulladékot, a fémet, meg a papírt, de az út mentén hegyekben állnak az elhagyott rozsdás autók, meg biciklik. A bank szolgáltatásai rosszabbak, mint otthon. Este 6 óra után pl. nem lehet automatából sem pénzt kivenni. A fűtéssel nagyon spórolnak, de a lakások szigetelése tragikus.

Az emberek egyébként nagyon kedvesek és segítőkészek, különösen Dani tetszik mindenkinek.