Gal Tamas Zoltan &lt;gtz(a)ludens.elte.hu&gt; writes: A borotvalas lenyege: Cimkezesi lepesek elott ill. kozott vegig kell nezni a cimkezendo valtozok listajat, es az egyes valtozokra a kovetkezoket tenni: - megprobalni valamilyen ertekre behelyettesiteni, - ha ez meghiusulast okoz, akkor az adott ertek kihagyhato a valtozo tartomanyabol, - ha ez nem okoz meghiusulast, akkor a behelyettesitest meg kell szuntetni, es (sajnos) nem lehet szukiteni Mindez egy kb. ilyen Prolog koddarabbal megvalosithato: ( \+ (X = c) -> X #\= c ; true ) Amivel itt varialni lehet, az az, hogy milyen (c) ertek(ek)kel borotvaljunk es milyen surun borotvaljunk (csak egyszer, a cimkezes elott, vagy minden cimkezesi lepes elott, vagy csak minden masodik cimkezesi lepesben, stb.) Azt is lehet, hogy az egyenloseg helyett egy masik relaciot hasznalunk, pl.: ( \+ (X #< c) -> X #>= c ; true ) vagy, pl.: ( \+ (X in {c,d,e...}) -> X in \{c,d,e} ; true ) A cimkezes bemenete egy valtozo-lista. A cimkezes soran ebbol a listabol ki kell valasztani egy valtozot, amelyet behelyettesitunk vagy szukitunk -- amitol persze sok mas valtozo is behelyettesitodhet vagy szukulhet. Ezutan a valtozo-listabol elhagyjuk a mar behelyettesitett valtozokat, es az igy kapott uj listara rekurzivan folytatjuk a cimkezest. Ennek a ciklusnak a magjat hivom en egy cimkezesi lepesnek. A cimkezes elott, utan, vagy ket cimkezesi lepes kozott kerulhet sor a borotvalasra, aminek az eredmenye -- a cimkezesi lepeshez hasonloan -- az, hogy a valtozo-listaban szereplo valtozok behelyettesitodhetnek, vagy szukulhetnek. A ket alapveto kulonbseg a cimkezesi lepes es a borotvalas kozott, hogy: - a cimkezesi lepesben mindig tortenik szukites (vagy specialisan behelyettesites), a borotvalasnal ez nem garantalt, - a cimkezesi lepes valasztasi pont letrehozasaval jar, a borotvalas vegso soron nem (kozben letrejon ugyan egy valasztasi pont, de azt mindenkeppen megszuntetjuk, lasd a fenti peldakban a felteteles szerkezeteket) Tehat legegyszerubb borotvalasos cimkezesnek valami ilyesmit javasolok: cimkezes(L0) :- borotvalas(L0, L1), ( L1 == [] -> true ; L1 = [X|L2], indomain(X), cimkezes(L2) ). Ebben igy most nincs elmes valtozokivalasztas (pl. ff, vagy ffc), de ennek ellenere ez lehet a nyero. A valtozokivalasztas megtartasahoz a labelingen belul a value opcioba lehet beagyazni a borotvalast. Ha meg mindig nem vilagos, irj! -Peter