Gal Tamas Zoltan <gtz(a)ludens.elte.hu> writes:
2006-01-27, p keltezéssel 16:06-kor Szeredi Peter ezt
írta:
A ket alapveto kulonbseg a cimkezesi lepes es a
borotvalas
kozott, hogy:
- a cimkezesi lepesben mindig tortenik szukites (vagy specialisan
behelyettesites), a borotvalasnal ez nem garantalt,
- a cimkezesi lepes valasztasi pont letrehozasaval jar, a borotvalas vegso
soron nem (kozben letrejon ugyan egy valasztasi pont, de azt mindenkeppen
megszuntetjuk, lasd a fenti peldakban a felteteles szerkezeteket)
Tehát, ha jól értem, akkor a filozófia az emögött, hogy borotválásnál
akkor nyerünk idõt, amikor sikerül a behelyettesítés, mert ekkor nem
teszünk semmiféle megállapítást a változó tartományára, és ezzel idõt
nyerünk.
Ezzel nem értek egyet.
Amikor sikerül a behelyettesítés, akkor nem szûkítünk semmit, tehát
felesleges töltöttük azt az idõt, amit a behelyettesítés által (közvetlenül
vagy közvetve) felébresztett korlátok futtatására fordítottunk. Ha viszont
a behelyettesítés meghiúsulást okoz, akkor az adott behelyettesítési
értéket a változó tartományából kihagyhatjuk. Tehát ez utóbbi a nyerõ.
Vagyis azokra az értékekre érdemes borotválni,
amelyekre a
behelyettesítés nagy valószínûséggel nem sikerül.
Ezzel viszont egyetértek.
Üdv,
Péter