Képzeljünk el egy képzőművészeti kiállítást. A látogatók szeretik a
saját lelkiviláguk szerint élvezni a tárlat anyagát, azaz annyira
elmerülnek az esztétikai élmények kavalkádjában, hogy útjelző táblák
figyelemmel követésére már nem képesek. Annyi azért persze még tőlük is
elvárható, hogy mindig olyan folyosón haladnak tovább, amerre addig még
nem jártak és ha egy adott pillanatban látnak ilyen folyosót, akkor azok
egyikén tovább is haladnak.
Feladat: határozzuk meg, milyen lehet egy ilyen kiállítócsarnok, ha azt
szeretnénk, hogy az összes látogató a saját korlátoltsága ellenére
végignézhesse a kiállítást (gráfnyelven: melyek azok a gráfok, melynek egy
adott pontjából (bejárat) induló elakadó séta szükségképppen Euler-kör).