Az öko-grammatikarendszerek olyan formális nyelvi modellek, melyek a közös környezetben élő, több ágensbol álló öko-szisztémák fogalmát formalizálják. Ezekben a modellekben az ágensek szekvenciális módon tudják megváltoztatni a környezetet, azaz a rendszer állapotát leíró szót, míg maga a környezet párhuzamosan fejlődik. A rendszer összetettségét a generált nyelv mutatja. Ez azon szavak összessége, melyek valamely levezetés során, valamely pillanatban a rendszert jellemzik.
A dolgozatban azt vizsgáljuk, hogyan változik az egyszerű öko-grammatikarendszerek generatív ereje, ha megváltoztatjuk a rendszer paramétereit, a levezetési módot, vagy az ágenseket jellemző szabályhalmaz természetét.
Először a csoportok szerepét tanulmányozzuk és meghatározzuk a lényeges csoportparamétereket mind az eredeti modellben, mind abban az esetben, amikor az ágenseket természet által motivált szabályokból álló halmazokkal írjuk le.
Ezután az egyszerű öko-grammatikarendszerek két variánsának generatív erejét vizsgáljuk. Bebizonyítjuk, hogy mindkét variáns képes generálni az összes rekurzívan felsorolható nyelvet.
Végül a standard Watson-Crick öko-grammatikarendszereket tanulmányozzuk. Itt a DNS alapú kiszámítás egyik alapfogalmát, a Watson-Crick komplementaritást ötvözzük az öko-grammatikarendszerek koncepciójával. Megmutatjuk, hogy ezek a rendszerek is univerzális erejűek.