T0S=T1 | |
T0S=T1 | T0A=T2 | |
T0a=T3 | T0b=T4 | T1A=T5 |
T1a=T3 | T1b=T4 | T3A=T6 |
T3a=T3 | T3b=T2 | |
Ezen elem lezárásaként bevesszük a következő két elemet, mindkettő követőnyelve az , mert ezekben a jobboldalakat majd egy olyan S-sé törjük majd le, amelyik az 1. szabályban szerepel, de amikor az az S a veremben lesz, akkor az input már üres.
A 2. szabályban is áll azonban S a pont mögött, így újra bevesszük az és szabályokat, de a követő nyelv ekkor már az lesz. Azért, mert ezekben a szabályokkal azt a helyzetet írjuk le, amikor majd a jobboldalakat egy olyan S-sé törjük le, amilyen a 2. szabályban van, vagyis egy olyanná, ami mögött A áll. A letöréskor az inputon az ezen A-ból keletkező első terminálist látjuk majd, ami a vagy b.
A 3. szabály miatt bevesszük a 6. és 7. szabályokat, a követő nyelv azért az mert a jobboldalakat olyan A-vá törjük majd le, amilyen a 3. szabályban van, az meg olyan, hogy amikor már ő kerül a verem tetejére, akkor az inputon látszik.
A 4. szabály miatt újra a 4. és az 5. szabályt kéne bevennünk, de mégegyszer nem tesszük ezt, mivel ha egy olyan elem jönne, ami mindenben (szabály és követő nyelv is) megegyezik egy korábbival, akkor azt nem vesszük be újra.
Az 5. szabály miatt a 8. és 9. szabályokat vesszük be, a követő nyelv
azért az, ami, mert ezen elemek jelentése az, hogy a jobboldalakat
majd egy olyan A-vá törjük le, (5. szabály) amiről tudjuk, hogy
megjelenésekor az inputon a vagy b jön.
A többi szabályt nem lehet tovább facsarni, mert bennük nem áll pont
mögött nemterminális.
T1:
Alapítóelemként bekerül az első két szabály.
Ilyenkor a követő nyelvvel nem kell vesződni, azt az elem örökli
onnan, ahonnan jön.
A második szabályban
tulajdonképpen két T0-beli szabálynak (a 2.-nak és a 4.-nek)
a folytatását vontuk össze, ezt később is így tesszük: ha van két
elem, amik csak a követő nyelvben különböznek, akkor azokat egyben írjuk le.
Az első elemmel nincs tennivaló. A 2. miatt pedig bevesszük a 3. és 4.
szabályokat, a követő nyelv azért az, ami, mert egy olyan A-ból
jönnek (a 2. szabályból) aminek veremtetőn való megjelenésekor az
inputon
állhat (ez oda van írva a 2. szabályba).
T2:
T0-ból alapítóelemként jön az egyetlen szabály.
T3:
Bekerül az első elem alapítóként, a maradékok meg a lezárás miatt, a követő
nyelv ugyanúgy megy, mint korábban.
T4, T5,T6:
Egyszerű, ahogy T2 keletkezettt, ugyanúgy.
A többi átmenetnél úgy ismerjük föl, hogy egy olyan halmaz keletkezik,
ami már volt, hogy kiszámoljuk (fejben), hogy milyen elemek lesznek
majd az új halmazban és észrevesszük, hogy ilyen felállású halmaz
már van.
A fenti halmazokból az elemzőtábla:
a | b | a | b | S | A | ||
T0 | S | S | T3 | T4 | T1 | T2 | |
T1 | S | S | A | T3 | T4 | T5 | |
T2 | 2 | 2 | 2 | ||||
T3 | S | S | T3 | T4 | T6 | ||
T4 | 4 | 4 | 4 | ||||
T5 | 1 | 1 | 1 | ||||
T6 | 3 | 3 | 3 |