Számítástudományi és Információelméleti Tanszék
Témakiírás
Populációgenetikai modellek hatékony
szimulációja
A klasszikus populációgenetikai modellek egy véges sok egyedből álló élőlénypopulációban írják le a génváltozatok (allélok) gyakoriságának alakulását. A fő kérdések közé tartozik, hogy mely génváltozatok maradnak fent hosszú távon és melyek pusztulnak ki, illetve lehetséges-e több génváltozat tartós együttélése. Ezen modellek közül a legegyszerűbbek a Wright-Fisher, Cannings-, vagy Moran-félék, ahol a populáció mérete állandó, és a haploid (sejtenként egy kromoszómával rendelkező) egyedek aszexuálisan szaporodnak. Azonban már ezeknek a modelleknek a viselkedéséből is olyan következtetéseket vonhatunk le az olyan alapvető biológiai erők hatásmechanizmusával kapcsolatban, mint a szelekció, a mutáció és a genetikus sodródás, amelyek sokszor jóval összetettebb élőlények populációira is érvényesek. Több igen fontos populációgenetikai folyamatot, például a Wright-Fisher-diffúziót és a Kingman-koaleszcenst is ezen modellekből vezették le először a nagy populációméret határértékében.